A 95. Tétel kihirdetése és következményei(1517-19)
elôzmények
Luther 1514 óta nem csak a wittenbergi teológia professzora, hanem prédikátor is a várostemplomban, ezért az emberk lelkével és lelkiismeretével is neki kell törődnie.
Bizonyos idô után észrevette, hogy sokan wittenbergiek közül nem hozzá járnak gyónni, hanem a brandenburgi és anhaltsi városokba -mint pl. Jüteburgba vagy Zerbstbe- utaznak búcsúcédulát (elsősorban a Peter búcsúcéduláit ) vásárolni.
A búcsúcédula árusítása, amely tulajdonképpen a gyónást helyettesítette,
a lelki üdvösség 
megvásárlását jelentette, amit Luther teljes mértékben helytelenített.
Szilárdan hitt abban, hogy mindenkinek egész életében Isten kegyelmében
alázatosan bízva kell élnie.
A búcsúcédulákkal való kereskedés 1507-től kezdve drámaian megnôtt, mert a római kúriának és a búcsúlevelek németországi árusításával megbízott Albrecht von Brandenburg püspöknek egyre gyakrabban akadtak pénzügyi problémáik.
Johann Tetzel dominikánus szerzetes Anhalt és Brandenburg tartományokban árulta a búcsúcédulákat, mint egy vásári kofa, ezért sok legenda keletkezett róla. A korabeli tudósítások szerint Tetzelnél még a halottak bûneit is meg lehetett gyónni. Tetzel szólásmondása volt: "Wenn das Geld im Kasten klingt, die Seele in den Himmel springt", azaz, "Amint a pénz a ládában csörren, lelked rögtön a mennybe röppen" . Luther ezt élesen elítélte és heves tiltakozás váltott nála ki.
A 95 tétel kihirdetése 1517. október 31-én
1517. október 31-e elõtt Luther már többször
is prédikált a búcsúcédulák kereskedelme ellen. De ezen a
napon - miután a búcsúcédula instrukcióját elolvasta
- írt egy levelet egyházi feletteseinek. Abban reménykedett, hogy a nézeteltéréseket
és visszaéléseket megszüntetik. A levélhez csatolta
95 Tételét, melyet disputájának
alapjául szánt.
Az, hogy Luther ezen a bizonyos napon Luther a tételeit hangos kalapácsütésekkel valóban kiszegezte-e a wittenbergi vártemplom ajtajára, kérdéses, de legenda szól errõl is.( A ´95 tétel kihirdetésének legendája)
A reakció
Luther tételeit püspökein kívül néhány barátjának is elküldte. A reakció nem volt azonnali. 1517 végére tételei nyomtatásban is megjelentek Lipcsében, Nürnbergben és Báselben egyaránt. Egyes humanista tudósok és fejedelmek egyetértettek vele, de a római kúria a tételeket teljes mértékben elutasította. Legnagyobb kritikát magától Tetzeltõl kapta, aki már halállal is fenyegette és azt követelte, Luthert is égessék meg, mint Huszt Jánost.
A püspökök reakciója lassú volt és
óvatos. Elõször a pápát értesítették
a "lázadásról", majd Luther feletteseit
kérték meg, hogy csillapítsák le õt.
A Luther által ismertetett hibák
at
néhány püspök a reformáció elején
még elismerte.
Események 1519-ig
Luther kénytelen az egyre nôvekvô nyomás miatt a tételeit további írásokkal pontosítani és tisztázni. 1518-ban Luther kifejtette, hogy tételeivel a visszaéléseket akarta megszüntetni, nem pedig a pápaság intézményeit megtámadni és megingatni.
A lavinát azonban már nem lehetett megállítani. A pápai kúria keményen reagált és 1518-ban megbízta az eretnekbíróságot Luther ügyének kivizsgálásával. 1519-ben még nem tesznek semmit Luther ellen, ugyanis a császár, I. Miksa meghal és az ország a császárválasztással van elfoglalva. V. Károly megválasztása után a harc újult erõvel folyik tovább.
